Évfordulók

Erdélyben látta meg a napvilágot a 205 esztendeje székely nemesi családban született Bolyai János (1802–1860), minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa. Kivételes képességei korán jelentkeztek. Tehetségét elsőként apja, a szintén jeles matematikus Farkas pallérozta. Az apa, felismerve fia zsenijét, tudatosan irányította figyelmét a matematika és a geometria addig megoldatlan problémáira. Tizenhat évesen már a bécsi hadmérnöki akadémia kiemelkedő matematikai és zenei tehetségű hallgatója. A katonai pályára anyagi függetlenség híján kényszerült. Alig múlt húszéves, amikor 1823-ban kelt, híres levelében megírta apjának, hogy megoldotta a sokat kutatott euklideszi párhuzamossági axióma problémáját: „Semmiből egy új, más világot teremtettem." Két év múlva átadta új elméleti rendszere vázlatát, az „abszolút geometria" első megfogalmazását. Sem kortársai, sem apja nem hittek új gondolatai helyességében. Fő műve, az Appendix latin nyelvű kézirata – A tér abszolút igaz tudománya – 1832-ben, Bolyai Farkas Tentamen című könyvének függelékeként jelent meg. Munkáját meg nem értés, közöny kísérte. A kor vezető matematikusa, Gauss is lekicsinylően írt róla. A rokkantnyugdíjazása után vidéken gazdálkodó, szinte nyomorgó tudós betegen, magára hagyva élt utolsó éveiben, de dolgozott. Utópisztikus társadalmi elképzeléseit Üdvtan című filozófiai művében vázolta. Munkássága jelentőségét csak a XIX. század végén ismerték fel. A nem euklideszi geometriákhoz kapcsolódik a fizika általános relativitáselmélete.