Évfordulók

Nagykállón született 180 éve Korányi Frigyes (1827–1913), a magyar orvostudomány egyik megalapítója. Többgenerációs orvosdinasztia neves tagja, felmenői és utódai közül többen a gyógyításnak szentelték életüket. 1844-től a pesti orvosi karon tanult, a szabadságharcban honvédorvosként, majd főorvosként vett részt. Orvos- és sebészdoktorrá Bécsben avatták, ám múltja miatt szülőhelyére száműzték. 1864-ben idegkórtanból magántanárrá képesítették, és a pesti Rókus Kórház idegosztályát vezette. Nevéhez fűződik a budapesti tudományegyetem orvosi karán az I. számú belgyógyászati klinika megszervezése, melynek első igazgatója és professzora lett 81 éves koráig, nyugdíjba vonulásáig. Magyarországon ő alapította meg a kísérletes belgyógyászatot, korszerű laboratóriumi és klinikai vizsgálóeljárásokat vezetett be. A laboratóriumi kutatások, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatok terén is vezető szerepet játszott. A Markusovszky Lajos és Balassa János köré szerveződő, haladó orvostársaság aktív tagjaként részt vállalt az egészségügyi reformintézkedések kidolgozásában, a kórházak és a gyógyfürdők fejlesztésében. Sokrétű munkásságában mindig a legkorszerűbb tudományos eredményeket képviselte. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem, amely a budakeszi tbc-szanatórium, majd az első fővárosi tüdőbeteg-gondozó létesítéséhez vezetett. Sok évtizedes, kiemelkedő gyakorlati és tudományos életpályáján számos elismerést kapott. A császár bárói rangra emelte, és a főrendiház örökös tagjává nevezte ki.