Van egy történetünk

Nem túlzás azt állítani, hogy Velence a világ egyik leglátogatottabb turistahelye. Aki járt már ott nyáron, az tudja, hogy lépni nem lehet a látogatóktól. Most aztán betelt a pohár: a városnak elege lett a turistákból. Szemetelnek, zajonganak, esténként részegen ordítoznak, bunkón viselkednek. Különösen azóta van ez így, amióta az ifjúság is rákapott a hátizsákos utazásra vagy a buszos osztálykirándulásra, ami igazán megfizethető, immár a kelet-európaiak számára is. Így hát a kifinomult, büszkén omladozó, dekadensen gyönyörűséges paloták tövében német és holland suhancok ordítoznak és gajdolnak besörözve. Meztelen felsőtesttel próbálnak betérni a templomokba, lefekszenek a Szent Márk tér kövezetén, és mérhetetlen mennyiségű szemetet hagynak maguk után. Utálkoznak a velenceiek, kiszorítva érzik magukat városukból. Ráadásul az évi húszmillió turista többsége nem is alszik az egy nap alatt is átfutható városban, zacskóból eszi a szalámis zsömlét, és csak a legolcsóbb bóvli emléktárgyakat vásárolja.
A turistáknak is vannak panaszaik. Magasak az árak, a helybéliek udvariatlanok, s gyakran becsapják őket. Úgyhogy áll a bál. Szaporodnak a tiltó táblák, de a vendégek fütyülnek a tiltásokra. A nyáron kihelyezett, a köztereken éjszakázást, a szemetelést, a Szent Márk téri piknikezést tiltó tábláknak nem sok eredménye lett. De ősz óta már működik a viselkedés-rendőrség. A hetven önkéntesből álló csapat figyel a rendre, főleg a Szent Márk téren. Az udvarias figyelmeztetést pillanatok alatt követi a 250 eurós pénzbírság.