Évfordulók

Szenvedélyes vadász és világvándor volt a 110 éve született Széchenyi Zsigmond (1898–1967). Egész életében ösztökélte a vágy: újra és újra útra kelni az állatvilág tanulmányozására. Sorsa vezérlő csillagának tartotta a vadászatot. Állatgyűjtő és vadászexpedíciók során becserkészte Európa, Afrika, Alaszka, India vadállományát. Értékes trófeái között akadt óriásjávor, barnamedve, hófehér hegyi kos, zebra, núbiai vadkecske, afrikai gazella, kafferbivaly, impala, zsiráf. A vadászatban egyaránt értékelte a vadűzést és a természet varázsát, az erdőzúgást. Páratlan élményeit, sokrétű, hatalmas ismeretanyagát könyvekké formálta. A Csui, az Elefántország, a Hengergő homok, az Alaszkában vadásztam, a Nahar, a Két kecske, az Afrikai tábortüzek, a Vadászat négy földrészen szerzője nagy mesélőkedvvel, lebilincselő stílusban írt, emellett kitűnő fotósként is helytállt. Kedvenc földrészén, Afrikában a bennszülöttek annyira tisztelték, hogy Csendlegyen úrnak, szuahéli nyelven Bwana Kelelének nevezték. Olvasói között is nagy tekintélyt, kivételes közönségsikert ért el: vadásznaplói, útikönyvei milliós példányszámban keltek el. A Nemzeti Múzeumot alapító Széchenyi Ferenc ükunokája szovjet fogságba esett, majd kitelepítették, fegyházban is raboskodott. Szakértőként 1960-ban részt vett a Természettudományi Múzeum elpusztult vadgyűjteményének pótlására indult afrikai expedícióban. Utolsó vadászútját Kenyában tette, ahol a Masai Mara Nemzeti Parkban márványtábla őrzi a világjáró utazó, a vadon poétája emlékét.