Bűnről bűnre

Igazán nagy figyelem kíséri Zuschlag János büntetőügyének alakulását, mivel a közvélemény a pályázaton szerzett pénzek elsinkófálásával nem találkozik naponta amúgy szemtől szemben. Vajon miként ítél majd a bíróság ebben a kacifántos ügyben, hiszen a dolog közel sem olyan egyértelmű, mint ha egy áruházban leemelnék egy bundát a fogasról, és fizetés nélkül kisétálnék vele. Esetleg besétálnék egy bankba, cetlit dugnék a hölgy orra alá, hogy „Bocs, de bankrablás!”, és beadnám az üres cekkert a pénznek. Ennek a pályázati micsodának bizonyos politikai felhangja is van, hiszen valamennyien tudjuk, milyen nehéz akár egy gázár-támogatást is kicsikarni az illetékesektől, itt meg azért ugye, 75 millió forintnyi pályázati pénz „rendeltetésszerű felhasználásával” nem tudtak elszámolni.
Nemrég napvilágot látott a hír, hogy Zuschlag meggondolta magát és vallott. Netán elmondta, kik segítették hozzájutni a szép summához, s ezért kik tartották a markukat? Szóval némi támpontot vártunk az össznépi találgatáshoz. Ezzel szemben Szabó Ferenc, Bács-Kiskun megyei főügyész-helyettes közölte, vallomás valóban volt, de azt nem kötik az orrunkra. Március 19-ig bizonyosan lezárul a nyomozás, a tizennégy gyanúsított – mert most már ennyien vannak erre a nem túl nagy summára – az ügyészség látókörébe kerül. A fene tudja, ki hogy van vele, de ahogy elnézem ezt a jó arcú, intelligens küllemű egykori képviselőt, nem esküdnék meg rá, hogy mostanában nem látok a közéletben hozzá hasonlót. Talán még olyat is tudnék mondani, aki most fontos beosztásban teszi a dolgát, és a kezén nem brutális bilincs csörög, hanem inkább divatos karlánc csilingel diszkréten. A kiemelt figyelem mindenesetre annak szól, hogy vajon a balszerencsés pályázati pénzember valóban alapos „dádában” részesül, vagy csak ráijesztenek, mint más pénzügyi panamásokra korábban. Aztán az ítélet után lehet kasszát csinálni: megéri-e vagy sem pályázati pénzekkel manipulálni? Hát tétje az lesz az ítéletnek, az már biztos!