Az Amerikában „világformáló marslakóknak” titulált zseniális magyar tudósok egyike, Szilárd Leó (1898–1964) atomfizikus 110 esztendeje született Budapesten. Egész fényes pályafutása során a kutatás ősi ösztöne hajtotta. Fizikusi diplomáját a berlini egyetemen szerezte, egy ideig Einstein munkatársaként is dolgozott. Életútja bővelkedik választott tudományága kutatásának sikeres eredményeiben. Berlin, Bécs, London után az amerikai Columbia Egyetemen a szintén emigráns Fermivel az uránhasadás elméleti lehetőségeit kutatta. Az elsők között ismerte fel a maghasadás alkalmazhatóságát nagymennyiségű energia termeléséhez. Több tudóssal együtt ő hívta fel Roosevelt elnök figyelmét az uránhasadás katonai alkalmazásának lehetőségére. E levél hatására indította el az amerikai kormány a Manhattan-tervet, amelynek célja az atombomba létrehozása volt. Elmélete helyességét 1942-ben az első atommáglya megépítésével be is bizonyította. Szabadalmaztatta, majd Fermivel közösen felépíttette az első atomreaktort. Ám az atombomba egyik feltalálója 1945-ben – humanistához méltóan – figyelmeztette a kormányt az atombomba bevetésének szükségtelenségére. A II. világháború után sürgette a fegyverkezési verseny leállítását, az amerikai és a szovjet tudósok együttműködését. Nemcsak az atombomba atyjának, a biofizika megteremtőjének is tartják. A nukleáris háború veszélyeinek felismertetéséért irodalmi tevékenységet is folytatott, utópisztikus elbeszéléseit tartalmazó könyve A delfinek hangja címmel jelent meg. Hamvai 1998 óta a budapesti Nemzeti Sírkertben nyugszanak.
