Évfordulók

Sokoldalú tehetséggel áldotta meg a sors a 130 esztendeje született Hajós Alfrédot (1878–1955), az első magyar olimpikont. Úszósportunk kiválósága az első újkori olimpián, 1986-ban Athénban a 100 és az 1200 méteres úszásban olimpiai bajnokságot nyert. Úszósikereit annak is köszönhette, hogy az akkoriban újszerűnek számító kétkaros gyorsúszást, az úgynevezett „magyar tempót” alkalmazta. A hideg tengeröböl 11 fokos vizéből a félholtra fagyott, újdonsült bajnokot a második futam után görög matrózok mentették ki. Később más sportágakat – síkfutást, atlétikai ötpróbát – is eredményesen művelt. Mint labdarúgó részt vett az első magyar válogatott futballmérkőzésen. Amikor az aktív sporttól visszavonult, sportvezetőként, sportújságíróként tevékenykedett. Közben építészmérnöki oklevelet szerzett, majd a kor legnevesebb mesterei, Alpár Ignác és Lechner Ödön tervezőirodájában sajátította el a gyakorlati ismereteket. A vérbeli sportember építészként is híven szolgálta a sport ügyét. Lakóházak, szállodák, bankok tervezése mellett számos sportlétesítmény fűződik a nevéhez. Alkotásainak stílusjegyei az eklektikát, a magyaros szecessziót, majd a modern formavilágot tükrözik. Építésztervezőként 1924-ben Lauber Dezsővel közösen készített stadiontervét ezüstéremmel díjazták Párizsban az olimpiai művészeti versenyeken (az aranyérmet nem ítélték oda). A debreceni Arany Bika szálló átépítése, az újpesti Megyeri úti stadion, a margitszigeti fedett Sportuszoda bizonyítja építészi sikereit. Ez utóbbi ma méltán viseli Hajós Alfréd nevét.