Jeles napok

Szökőévekben Mátyás napja „ugrik” egyet (február 24-ről 25-re). A tavaszi megújulás előtt, a csillagászati év utolsó állatöve a Halak csillagképe (február 19.–március 20.). A hal – mint a földbe elvetett mag – a halál hálójából feltámadó termékenység jelképe. A hal (mint a főnixmadár) az őskeresztényeknél Krisztus titkos jele volt: „Ellenség-hullámban / Boldogító élettel / Minket hívogató / / Tiszta, szép Halunk”. 1458-ban, a Halak csillagképben „ugrott be” történelmünkbe az akkor 15 éves Mátyás király, aki „táborban született, katonai köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett. Zsenge gyermeksége óta megtanulta, ... hogyan kell ostromot vívni, … fáradtságot, éhséget türelmesen elviselni, … gyávaságot és restséget megvetni… Ezeken felül van benne született nyájasság és becsületességgel párosult erkölcsi kiválóság, továbbá nagy hit és korát meghaladó bölcsesség.” (Bonfini) Szükség is volt az ő erényeire, hisz az országot akkor három oldalról is ellenség fenyegette, s a Szent Koronát Habsburg Albert özvegye a német-római császárnak zálogba adta. Mátyás elsőként a nemzet újjászületését jelentő koronát hozatta vissza. Róla Zrínyi Miklós ezt írta: „Nem minden seculumban születik Főnix, … aki a világ és országok megbotránkoztatásának gyógyítója legyen. Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, de mivelhogy a természet ezenő alkotmányán sokat fáradt, hihető, hogy megfáradt.” Mátyás halála óta a néphit úgy tartja, hogy a király a Mátyás szeme és Mátyás kürtje csillagokból az ő népét vigyázza.