Jeles napok

A farsang utolsó napja húshagyókedd (idén február 5.), utána hamvazószerdával kezdetét veszi a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt. A böjt első – öt napig tartó – hete a „csonkahét”, amelyről máig egy legenda él a moldvai csángó néphagyományban: „Régen, amikor itt voltak a tatárok, felkelt László király a hadjával s az ű népével, és elzavarták őket. S hogy (a tatárok) erre vissza ne jöjjenek, odavittek egy nagy harangot, felkötötték egy fára, s odakötötték egy ághoz. Az ág, mikor fú a szél, hújza a harangot, s mindig harangoznak. S a tatárok nem is jöttek vissza soha, mert tudták, hogy az Szent László király emléke. Mikor visszajött Szent László király, vasárnap este (farsang utolsó napján) érkeztek, s nekik nem is vót üdejük, hogy kimulasszák magikat. Kérte a Jóistentől, hogy adjon nekik két napot, s akkor adta is a szent Úristen hétfőt és keddet, s emlékszem vissza, hogy jött minden évben húshagyó hétfő és kedd.” A csángó hagyományban egy-egy fát ma is Szent László fájának tartanak: „A Szeret partján van egy ereg fa, azt mondják, Szent László király ültette vót annak emlékére, hogy kiverte az idegenyeket az országból. De mikor jöttek a tatárok, el fogott száradni, mikor azt is kihajtotta, még kizöldült. Ha jöttek a törökök, még kiszáradt, mikor kihajtotta az országbúl, akkor kizöldült. Mikor negyvennyócba Kossuth katonái jöttek, akkor még kiződült, de aztán még kiszáradt, és úgy maradott szárazon mind máig, s ki tudja, ki fog-e ződülni vaj eccer?” (Bosnyák Sándor nyomán)