Van egy történetünk

Egyszerű, iskolázatlan ember volt a harmincéves D. P. James, nemigen értette, mi történik vele. A Srí Lanka-i férfit 1958 augusztusában vették őrizetbe, azzal a váddal, hogy megkéselte apját. Mivel állítólagos tettére semmiféle indoka nem volt, pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, majd elhelyezték egy colombói börtönben.
És ottfelejtették. Most figyelt fel rá egy helyi ügyvéd. Elbeszélgetett az idős rabbal, akinek akadozva előadott történetéből a tapasztalt jogász kihámozta a lehetetlennek tűnő, mégis igaz történetet, aminek aztán utána is nézett. James ártatlan volt, de ha ő sebesítette volna meg apját, akkor is már régen kiszabadult volna. Így azonban egész életére ottragadt a börtönben. Öreg, beteg, félig vak ember lett a hatóságok hanyagsága miatt. Arra a kérdésre, hogy miért nem szólt, az őt pártfogoló ügyvéd csak ennyit válaszolt: „nem volt tisztában a törvényekkel.”
A bíróság azonnal elrendelte a 80 éves rab szabadonbocsátását, és bocsánatot kértek tőle. Az ügyvéd kátérítési pert indított, másfél millió rúpiát, azaz két és fél millió forintot követelve az államtól, amelyet a férfi gyógykezelésére és lakhatására fordítanának. Ám, ha a Srí Lanka-i hatóságok a szokott lassúsággal járnak el a pénz kifizetésében, szegény ember nem biztos, hogy megéri...