Jeles napok

A Húsvétot követő hetet (idén március 24–30.) fényes hétnek, fehér hétnek vagy örömhétnek nevezik, mert hitvilágunkban a feltámadt Krisztus megnyitotta a mennyország kapuját. A bizánci vallásokban ilyenkor a temetést is fehér miseruhában végzik, mert Krisztus keresztáldozatával legyőzte a halált. A fehér ragyogása a színek teljessége, vele szemben – a középkori mesterek értelmezésében – a színek a fény „szenvedéstörténete”, amelynek milliónyi árnyalata megszólítja a lelkeket. Idén a fényes hétre esik a színházi világnap (március 27.), amikor a nézőknek is bepillantást engednek a színházi élet szépségeibe, örömeibe és nehézségeibe. Szent Ferenc Isten komédiásainak nevezte a papokat és a szerzeteseket: „Mert mi mások Isten szolgái, ha nem komédiásai bizonyos értelemben, akiknek az emberek szívére kell hatniuk, és lelki örömre kell őket hangolniuk.” Hasonlóan szólt az egykori vándorszínész, Petőfi Sándor is: „Miénk a hatalom / Az emberszív felett: / Idézni egyaránt / Mosolyt vagy könnyeket. / Mi szép, mi szép, mi szép / A mi föladatunk! / Legyünk büszkék reá, / Hogy színészek vagyunk. // Apostolok vagyunk, / Az erkölcs mezején, / Apostoli szavunk / Téged kiált: Erény! / Mi szép, mi szép / A mi föladatunk! / Legyünk büszkék reá, / Hogy színészek vagyunk. // De amit színpadon / A népnek hirdetünk, / Ne hazudtolja meg / A cselekedetünk. / Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Színészek nem vagyunk!” (Színészdal)