Van egy történetünk

A kereszténydemokrata Aldo Moro akkoriban nagykoalíciós tárgyalásokat folytatott az Olasz Kommunista Párttal. Ha létrejön ez a történelmi egyezség, akkor az ország két legnagyobb pártja együtt kormányzott volna. A gazdasági bajokkal és a terrorizmussal küszködő Itália számára ez minden bizonnyal gyümölcsöző együttműködés lett volna.
Talán ez is belejátszott abba, hogy Aldo Morónak meg kellett halnia. Legalábbis özvegye erre célozgat mostanában. A harmincadik évfordulóra most megjelent egy könyv, amelyet az egykori nyomozást irányító vizsgálóbíró, Ferdinando Imposimato írt.  Eleonora Moro szerint a kereszténydemokrata vezetők egy része elutasította a nagykoalíciónak még  a gondolatát is. S ezért a hatalom el akart távolítani egy olyan személyiséget, aki ennyire zavaró volt. Így kapóra jött nekik a Vörös Brigádok akciója, ki is jelentették, hogy nem tárgyalnak terroristákkal. De még a színfalak mögött sem folyt titkos egyezkedés Moro életének megmentéséért. Az özvegy ennél is tovább megy: bár konkrét neveket nem mond, de az összefüggésekből kiderül, hogy a még ma is élő két politikust, Andreotti akkori miniszterelnököt és Cossiga akkori belügyminisztert vádolja egyenesen azzal, hogy részük volt a gyilkosságban.
Azért Eleonora Moro elmélete mégsem teljesen alaptalan. A La Repubblica című olasz lap dokumentumokat közölt arról, hogy Aldo Moro szimpátiája a kommunisták iránt sok-sok idegeskedést okozott a nyugati világban. A brit és az amerikai titkosszolgálatok segítségével már egy államcsíny terve is készen állt arra az esetre, ha a kommunisták megnyernék a választást 1976-ban. Erre akkor nem került sor, de a kedélyek igazán csak Aldo Moro halálával nyugodtak meg.