Évfordulók

Igazi sikertörténet Zsolnay Vilmosnak (1828–1900), a magyar kerámiaművészet 180 esztendeje született, páratlan mesterének pályafutása. A festőnek készülő, majd a család agyagárugyárát vezető keramikusművész és nagyiparos a pécsi Zsolnay Gyárat a modern kerámia európai hírű üzemévé tette. Szülővárosa, Pécs joggal választotta díszpolgárának a csodálatos fazekast, az ezermester agyagbűvészt, ahogyan kortársai nevezték. Elméleti képzettsége művészi hajlammal és óriási szorgalommal párosult. Fazekasmesternek vallotta magát, aki munkásai között maga is formálta az agyagot, kavargatta a zománctégelyeket. Teremtő fantáziája, kísérletező kedve csodálatos formák, mázak és díszítmények sorát hozta létre. Feltalálta a porcelánfajanszt és a fagyálló pirogránitot. Közreműködött a Wartha Vince feltalálta, eozinnak nevezett fémfényű, lüszteres máz technikájának kidolgozásában is. A hajnalpír jelentésű, szivárványszínű, leheletnyi bevonatok a fajanszon, a porcelánon és az üvegen a kor nagy technikai és művészi újdonságának számítottak. A gyárában készült dísztárgyak a bécsi és a párizsi világkiállításon nagydíjat nyertek. Hazánkban először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket, többek között Rippl-Rónai Józsefet. Tehetségét, gyára termékeinek művészi színvonalát a magyar szecesszió jellegzetes alkotásai – a kecskeméti Városháza, a budapesti Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Postatakarék, az Országház, az Állatkert gazdag ornamentikája, majolika tetőcserepei, a Gellért fürdő belső tere – ma is hirdetik.