Évfordulók

Tevékeny, eredményekben gazdag életutat tett meg a 155 esztendeje született Zipernowsky Károly (1853–1942) gépészmérnök, elektrotechnikus, a magyar elektronikai ipar megalapozója. Pályáját gyógyszerészként kezdte, majd a budapesti műegyetem gépészmérnöki karán szerzett oklevelet. Már 25 évesen a Ganz-gyár elektromos osztályának megszervezését és vezetését bízták rá. A széles látókörű, több nyelven beszélő, szakmailag igen felkészült mérnök először az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Ám már pályafutása kezdetén a váltakozó áramú berendezések fejlesztését és alkalmazását szorgalmazta. Tervei alapján készült el 1882-ben a Nemzeti Színház villamos világítása, harmadikként a világon. Két tehetséges kortársával, Déri Miksával és Bláthy Ottóval jelentős találmányokat dolgozott ki. 1883-ban öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztettek. Két év múlva szabadalmaztatták legjelentősebb találmányukat, amely mérföldkőnek számít az elektrotechnika fejlődésében: a tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátort és a váltakozó áramú áramelosztó rendszert párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal. Ez a váltakozó áram térhódítását is jelentette, s a transzformátorrendszer magyar feltalálóinak nevét megismerte a világ. Zipernowsky, aki a Ganz-gyár kis műhelyéből nemzetközileg elismert villamossági gyárat hozott létre, negyvenévesen a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára lett, ahol több mint három évtizeden át tanított.