Évfordulók

Huszadik századi színházművészetünk fejlődésében kiemelkedő szerepet játszott a 135 esztendeje született Hevesi Sándor (1873–1939) rendező. Bölcsészeti és jogi tanulmányok után jogi és filozófiai doktorátust szerzett. Újságíróként színikritikákat és színházelméleti cikkeket írt, majd 1901-ben a Nemzeti Színház rendezője lett. A század első három évtizedének magyar színházát az ő neve és munkássága jelzi a legerőteljesebben. Az íróként, rendezőként, színigazgatóként, műfordítóként is tevékenykedő kiváló szakembert színházi reformerként értékeli a szakma. A színpad elméletének és gyakorlatának minden területét áthatotta legendás munkabírásával, szakavatottságával és ügyszeretetével. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai színházi kultúra megújításában. Dolgozott a Thália Társaságban, az Operaházban és a Magyar Színházban is. Tíz évig a Nemzeti igazgatójaként új utakat keresett, megújította a klasszikus művek előadását. Nevéhez fűződik a bérletrendszer, a rendezőképzés, a kamaraszínház megalapítása, a műsorpolitika megváltoztatása. Mintegy kétezer cikkében, tanulmányköteteiben a tudós felkészültségével és a művész érzékenységével elemezte témáit. Csaknem 40 év alatt 280 darabot vitt színre, elgondolásainak központjában az író és a színész állt. Rendezéseit alapos szövegelemzés, lélektani hitelesség, realizmus jellemezte. Merész újításai – díszlettelen színpad, nyolc Shakespeare-ciklus, Moliere- és Ibsen-sorozatok rendezése, Mozart és Verdi operáinak modern színrevitele – máig ható példaképpé teszik alakját.