Jeles napok

A Kárpát-medencében régen Sarlós Boldogasszonykor (július 2.) kezdték meg ünnepélyesen az aratást. Ez ősi magyar ünnep istenasszonya a szegények és a szükséget szenvedők gondviselője, a betegek és a fogságban lévők pártfogója, a várandós édesanyák oltalmazója. Pünkösd mellett Sarlós Boldogasszony napja a legjelentősebb búcsús ünnep az összmagyarság legnagyobb zarándokhelyén, Csíksomlyón, és fogadalmi zarándoklatot tartanak a Kárpát-medence egyik legkeletibb részén, a felső-háromszéki elzárt településen, Futásfalván is. A természeti csapásoktól gyakran sújtott település lakói évszázadok óta kérik az Istenanya közbenjárását a bajok elhárításában. Kegyszobrukat, az 1750-ben készült csíksomlyói Istenanya-szobor hasonmását, a hagyomány szerint a csapások megszűnése után egy ismeretlen helyezte el hálaadásként a templomban. Mások szerint a szabadságharc idején menekítették a szobrot a közeli Esztelnekről Futásfalvára. A búcsúra érkezők átlépnek a virágkoszorúkkal díszített hatalmas székely kapu alatt, amelynek felirata: „Futásfalvi Szűz Mária hazavárja népét! Szűz Mária oltalmazd Háromszék népét!” A keresztaljakat a templom kapujában a plébános fogadja: Jelentkezzetek be a Szűzanyánál! – kéri. S ők zászlóikat meghajtva, levett kalappal köszöntik az Égi Édesanyát. Az egyre népesebb, népviseletbe öltözött búcsúsok körmenete az egy kilométer hosszú futásfalvi golgotán halad ősi Mária-énekeket énekelve, imádkozva. Visszatérve ismét áthaladnak az összetartozást jelképező székely kapu alatt.