Jeles napok

A nyári napforduló idején, Keresztelő Szent János és – bizánci hatásra – Szent Iván napján (június 24.), történelmünk legendás Jánosáról, Hunyadi Jánosról szólunk. Származásának igaz történetét Heltai Gáspár meséli el: a megözvegyült Zsigmond, magyar király erdélyi hadjárata során szerelembe esett Morzsinai Erzsébet nemes leánnyal. Mikor az érezte szerelmének terhét, a király „ujjából kivoná az egyik gyűrűt, és mondá neki: Semmit ne félj! Ezt tartsad jegyül, ezzel megoltamazhatod magadat mindenek ellen. Cédulát is adok. Azonközbe várj Istentől.” Zsigmond felmene Budára, a szép Morzsinai pedig feleségül ment Voik Buthi havasalföldi vajdához. Nemsokára az asszony igen szép fiat szült, és Jankulának nevezék el. Kis idő múlva a király ismét bement hadával Havasalföldbe. Az asszony felkereste, elébe tette Jankulát, a gyűrűt és a cédulát. Zsigmond igen megörült gyermekének, és meghagyta, hogy jöjjenek Budára, „mert gondját akarná róllok viselni, mellyen nemcsak ők, hanem minden nemzetek örülnének.” Történt közben, hogy az asszony játszani adta a gyűrűt Jankulának, de azt egy holló a gyermektől elragadta, és csak több nyíllövéssel szerezhették vissza. A király később megajándékozta fiát Déván felül Hunyaddal, címerükbe pedig a holló került, az aranygyűrűvel a szájában. Hunyadon született később Hunyadi János két fia: László, „ki uraknak árultatásából Budán kegyetlenül elvesze, és a küssebbik, Mátyás, ki később felséges, sőt legfelségesebb magyar király lőn.”