Évfordulók

Szívesen nevezte magát a munka foglyának vagy a semmi hősének a 120 esztendeje született Füst Milán (1888–1967). „A munka foglya voltam, a szürke pokol legaljáé. Ennélfogva életrajzom nincs is, csak munkarajzom van" – vallotta. Igazi „nehéz emberként" lelke mélyéig csak a megoldandó művészi feladat érdekelte. A túlzások, parádés érzelmek, heves indulatkitörések különben sem álltak távol különös, szerepjátszó egyéniségétől. A szabad vers hazai megteremtője, az író, költő, drámaíró, esztéta Füst modern irodalmunk egyik nem eléggé méltányolt és elismert óriása. „Egyike a legsokoldalúbb magyar íróknak, az irodalom szinte minden ágában jelentőset alkotott. Egyetemes szellem volt és rendhagyó művész, aki egész életművében a lehetséges emberi teljességre töre-kedett, s szigorúan a maga szabta törvények szerint. S bár irodalmunk kivételes pillanatában indult, a Nyugat folyóirat új irodalmat szervező éveiben, szuverenitásáért – mint a század néhány más, nem járt úton járó, kimagasló művészének – neki is nagy árat kellett fizetnie. A XX. század magyar kultúrájában hosszú ideig minden ízében magányos, sőt különc jelenségnek számított" – summázza az irodalomtörténet. Művészi látásmódjára főként az antik görög kultúra és a Biblia hatott. Ótestamentumi erejű szövege megrendíti az embert verseiben és színműveiben egyaránt. Pátoszos szavakkal emlegette kedves írásait: „Fiatalkorom fényessége a Boldogtalanok, minden törekvésem koronája A feleségem története című nagyregény, férfikorom büszkesége drámám, a IV. Henrik."