Jeles napok

A nyári napfordulót (június 21–24.) követően belépünk a Rák jegyébe (június 22.–július 22.), amelyet az asztrológiai hagyományban az anyaság, a családi összetartozás, a gondoskodás és az önfeláldozás tulajdonságokkal jellemeznek. Az előre és hátrafelé mozgást végző rák a tomboló nyár, a virágzás és termésérés időszaka, ilyenkor a kert és a mező Isten terített nászasztala, ahol az érett mag már a következő nemzedék ígéretét hordozza. A rák képjele két egymással szembe fordított, fekvő 9-es (stilizált pelikánmadár, aki önnön vérével táplálja a gyermekeit). Július az Aratás hava, amikor beérik a Napot, az Istengyermeket, az örök megújulást jelképező, aranyló búza, amely önnön feláldozásával az emberiség kenyerét adja. Régen életnek nevezték a búzát, és máig „szem”-nek a magját. A szem, mint szerv, kettős – a népi ábrázolásban bal szemünk a Hold, jobb szemünk a Nap. E két égitest összefügg a mag szaporodásával, a termékenységgel. Az ókorban az aratást holdtöltekor kezdték el – amikor „betelt” a szem – ünnepélyesen. Az aratás a közelmúltig szakrális esemény volt, családi vagy közösségi ünnep. Hajnalban, napkelte előtt a pap vagy a családfő megáldotta az eszközöket, imával kezdték el a munkát, amit csak az esti harangszókor fejeztek be. Az utolsó kévét keresztbe fordították, ez volt a Jézus-kéve vagy Jézus bölcsője, amit a családok, mint szentelményt, hazavittek. A táblák végén mindig hagytak lábon búzát a szegényeknek, az ég madarainak, és néhol abrakul „Szent Péter lovainak”.