Évfordulók

Még csak a hatodik X-et töltené be, de már 14 éve nincs közöttünk Péli Tamás (1948–1994) festőművész, a kortárs magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakja. Csodagyerekként indult, és büszkén vállalta a cigányságát, bár zenészcsaládból származó anyja mellett ezüstműves édesapja magyar volt. Mindvégig magyar cigánynak vallotta magát: „Mi a homlokunkon kettős aranypánttal élünk, az egyik a magyarságunk, a másik a cigányöntudatunk. Ötszáz éve tudom, ki vagyok, és honnan jöttem.” Amszterdamban végezte a Holland Királyi Festőakadémiát, s kapott első hazai roma festőművészként diplomát. Óriási szíve mellé kivételes tehetség párosult, ráadásul nemcsak festett és rajzolt parádésan, verseket, esszéket is írt. Mélyről jött, ám messzire látott. Költő sorstársa, Kovács József egyik versében így jellemezte: „Elviselhetetlenül európai szellem vagy, barátom, / szűk 93 ezer négyzetkilométeres vásznon.” Képeit sötét tónusok, különleges szín- és formavilág teszi összetéveszthetetlenül egyénivé. Nagyméretű vásznain, pannóin, tiszadobi monumentális freskóján pompás testű, meztelen asszonyok, emberpillantású, gyönyörű paripák, szomorú szakállas férfialakok gomolygása tölti be a teret. Mitikus-romantikus föstőnek tartotta magát, akinek mítoszteremtő képi világa a görög és a cigány mondákból éppúgy táplálkozott, mint Gabriel García Márquez alkotásaiból. Képviselőtársa, Annus József szerint „művei úgy egyetemesek, hogy eközben letagadhatatlanul magyarok, és fölismerhetően egy cigány zseni alkotásai is”.