Jeles napok

Augusztus elején ugyan még javában tart a nyár, a dinynyetermesztők azonban lassan szedik a betyárbútort. A régi mondás szerint ugyanis augusztus 10-én Lőrinc belepisil a dinnyébe, ezzel befejezettnek nyilvánítja a szezont. Kicsit bonyolítja ugyan a helyzetet, hogy van egy másik Lőrinc- nap is, szeptember 5-én, de ez mit sem változtat a közhiedelmen, miszerint az augusztusi, pláne meg a szeptemberi dinnye már nem az igazi. Szerény tapasztalataim szerint viszont ez egyáltalán nincs így. Régen se volt az, mert ettem én már szüretkor is első rangú dinnyét, igaz, ilyenkor könnyen becsapódik az ember. Ma viszont, amikor ezerfajta dinnyemag áll a termesztők rendelkezésére, még a szeptember végi dinnyevásárlásnak sincs különösebb kockázata. A székelyföldi városok piacain például októberben is vígan veszik a dinnyét, igaz, nem ott termesztik. A regáti cigányok hozzák délről, s van, aki még novemberben is ott fagyoskodik a csíkszeredai vagy a székelyudvarhelyi piacon a dinnyehegyei tövében. Szép, mutatós a dinnyéjük, de bizony már nem az igazi. Lőrinc amúgy II. Sixtus pápa szerpapja volt, a vértanú pápa elfogásakor rá bízta az egyház kincseit, hogy ossza szét a szegények között. Lőrinc eszerint is cselekedett, de őt is elfogták, s hogy nem sikerült kicsikarni belőle a kincsek rejtekhelyét, 258. augusztus 10-én kegyetlen halált halt: rostélyon sütötték meg. Humorérzéke azonban itt se hagyta cserben. Amikor már perzselődött, így szólt a hóhéraihoz: „Az egyik oldalam már megsült, fordítsatok a másik oldalamra!” Mindezekért főleg a tűzoltók, a pékek s a cukrászok fohászkodnak a leggyakrabban hozzá.