Jeles napok

Ha tetszik, ha nem, most már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, vége a nyárnak, itt az ősz. Azért a világ nem omlik össze, hiszen eljött a kisfarsang ideje, a lakodalmazások időszaka, ami egészen Katalin napjáig tart. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak Mihály napját írjuk, aminek egyébként is nagy jelentősége volt eleink életében. Hogy mást ne mondjunk, ekkor kezdődött a kukoricatörés! No de félre a tréfával, ennél azért sokkal fontosabb dolgok is történtek ez idő tájt. A Szent György-napkor kihajtott jószágot például Szent Mihálykor terelték haza.  Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének ideje is volt. Ekkor volt a cselédfogadás is. Bács-Kiskun megyében ma is járja egy mondás, ha valaki költözni kényszerül: „No ennek is már Szent Mihály van!” A cselédfogadásról sok keserves nóta szól, a Csallóközben például ezt danolták: „Mikor a szógát fogadják, / Öcsémuramnak szólítják, / De mikor már megkapták, / Csak főtt krumplival táplálják.” Sokféle időjárással kapcsolatos szólás is közszájon forog szeptember utolsó hetéről. Az egész Kárpát-medencében ismert, ha a fecskék ilyenkor még itt vannak, hosszú őszre számíthatunk.  Ha viszont Szent Mihály lova deres, hamar behozza a telet. Ha Szent Mihály éjszakáján összebújnak a juhok meg a disznók, akkor hosszú, kemény tél köszönt ránk. Nemcsak a pásztorokat, de költőinket is megihlették e szép napok. Talán Ady Endre sorai a legtitokzatosabbak. „Párizsba tegnap beszökött az ősz. / Szent Mihály útján suhant nesztelen, / Kánikulában, halk lombok alatt, / S találkozott velem. / Ballagtam épp a Szajna felé, / S égtek lelkemben kis rőzse-dalok, / Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, / Arról, hogy meghalok.”