Az éj különös hangjai

 Aztán jönnek a gólyák, a rigók, a fecskék és a többiek. Nagyon sokáig nem tudta az ember, hogy hová tűnnek a madaraink. Azt hitték, nem mennek azok messzire, hanem a hazai barlangokban, sziklarepedésekben telelnek. Sőt, a fecskékről azt tartották, hogy a víz alatt vészelik át a nehéz napokat. Ennek az volt a magyarázata, hogy az őszi hidegekben sok madár pusztult el a vizek fölött, s tetemüket tavasszal a partra mosták a hullámok, a szelek. A madárvonulás rejtélyét mindmáig nem sikerült megfejteni, hiszen tavasszal és ősszel a kalickában felnevelt madarakon is különös nyugtalanság vesz erőt, pedig nekik van ennivalójuk. Amúgy 20-án tartják Vendel napját is, aki a jószágtartók védőszentje. A legenda szerint Vendel ír királyfi volt, a VII. században élt. Buzgó katolikusként Rómába is elzarándokolt, majd onnan hazatérve elszegődött pásztornak. A régi krónikákban szinte mindig pásztorruhában, lábánál kutyával ábrázolták.  Magyarországon nemigen járt, ennek ellenére nagy becsben tartják az emlékét itt is, főleg a Dunántúlon. Neve napján nem fogták be az állatokat, és vásárra se vitték őket. Érdekes módon az Alföldön Dömötört tartották a pásztorok igazi védőszentjének, aki a IV. században halt vértanúhalált. E napon több helyen, például Kunmadarason vagy Hajdúszoboszlón nagy állatvásárokat tartottak, másutt pedig több napig elhúzódó mulatságokat csaptak. Ámbár ehhez nem mindig kellett naptári ünnep a pásztornépnek.