Évfordulók

Kétségtelenül a férje révén lett híres a 105 esztendeje született Pásztory Ditta (1903–1982) zongoraművésznő. Zongoratanár anyjától is örökölte zenei tehetségét. Tizenhét évesen először egy budapesti konzervatóriumban, majd 1922–23-ban a Zeneakadémián tanult, többek között Bartók Bélánál is. Húszéves, amikor a nála 22 évvel idősebb zeneszerző 1923-ban feleségül vette. A törékeny, határozott egyéniségű ifjú nő a házasság kedvéért az akadémiát is abbahagyta, férjénél magánúton folytatta tanulmányait. Tallián Tibor zenetörténész szerint Bartóknál „az ismeretség e ragyogó, szép fiatal lánnyal az első házasságban talán kezdettől ott lappangó hiányérzeteket hozta napfényre, és oldotta fel új kapcsolatban”. Hamarosan megszületett fiuk, Péter is. Nem lehetett könnyű együtt élni a puritán zeneszerzővel, alkalmazkodni az aszketikus jellemű zseni életviteléhez, hiszen Bartók életét a munka töltötte ki. 1937-ben elkészült a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, amelyet a zeneszerző közös fellépésükre komponált. Sok év gyakorlás után Ditta a pódiumra lépett: ezt a művet adták elő közösen, először Bázelben, majd Budapesten. Kétzongorás fellépéseik ettől kezdve rendszeresek Európában és az Egyesült Államokban. A budapesti zeneakadémiai közös búcsúkoncert után 1940-ben emigráltak. Férje halála, 22 együtt töltött év után, 1946-ban hazatért. Művészi és emberi tartása méltónak bizonyult Bartókhoz a mellőzés éveiben is. Csak 1960-tól koncertezett újra itthon és külföldön. A Bartók-zongoraművek leghűbb előadójaként méltatja a zenetörténet.