Bűnről bűnre

Egy házaspár együtt töltött évtizedeiről olykor véres krónika íródik. A jászsági település iskolájában közmegbecsülésnek örvendett az idős pedellus. A jó modorú, tisztes öregúr kék köpenyében elmaradhatatlan tartozéka volt az alma maternek. Reggel ő nyitotta az ajtót, este, az utolsó tanerő távozásakor, ő csukta a bejáratot. Napközben pedig a rend letéteményese volt. Azt senki nem tudta róla, hogy otthon egy házsártos feleség várta. Egyik este, hazatértekor, az asszony a szokásos zsörtölődéssel fogadta: főzné a vacsorát, de a sparheltben nem ég a tűz, mi több, gyújtós sincs aprítva – és csak mondta, mondta a ház asszonya a magáét. Emberünk fogta a baltát, és hasogatni kezdte a tűzrevalót, ám párjának a szája be nem állt. Ekkor a tisztes iskolaszolga a fejsze fokával fejbe vágta a feleségét, az udvaron lévő kúthoz vonszolta és beledobta. Ezután bement a lakásba, a szekrényből fehér inget vett elő, ünneplőbe öltözött, és elment a rendőrségre, feljelenteni magát. A kiérkező helyszínelőknek készségesen mutatta a kutat, melyben az áldozat mutatóujja meredt elő a vízből. – Látják, még mindig az övé az utolsó szó! – szólt oda a gyilkos a rendőröknek.
A közelmúltban hasonló dráma játszódott le a főváros egyik, 30 négyzetméteres paneljében. Az idős házaspár otthona a béke szigetének tűnt. A nyolcvanat közelítő férfi súlyos betegségből tért haza a kórházból, így az egész napját alvással töltötte. Felesége istenhívő lévén, áhítatos imával múlatta az időt. Ez volt az a pont, melyben nem egyezett a két idős ember: a férfi az ébrenlét óráiban szóvá tette „istenes asszonya” órákig tartó fohászkodását, egyszóval a szenteskedés kifejezetten idegesítette. Azon a napon is így történt, amikor pörköltöt ettek rizzsel, és a családfő békésen elszenderedett. Nem is ébredt fel csak másnap reggel, akkor viszont kifejezetten friss volt és éber. Amint meglátta imádkozó feleségét, menten rázendített. Erzsike letette a rózsafüzért az asztal sarkára, becsukta az imakönyvet, és megfojtotta az urát, akinek az utolsó szava az volt, hogy megváltozik! Két évre voltak az aranylakodalomtól… Az orvos szakértő a holttesten több forradást talált, melyek korábbi bántalmazások nyomai voltak. Hogy erről miért nem tudott a környezetük? A tettes ezt így magyarázta: „Anyám mindig azt mondta, az asszonynak nagy a köténye, sok mindent eltakar!”
Ezt a gyilkosságot nem takarta el.