Bűnről bűnre

Valamikor a család jelentett végső menedéket a világ kihívásai elől. „Az én házam az én váram!” mondás azt sugallja, ha valahol, hát az otthon négy fala között biztonságban tudhatom magam. Mára felkavaró bűntények játszódnak a családi tűzhely melegénél, melyek szereplői gyakran a hozzánk legközelebb állók.
Szeged Gyálarét városrészében a 22 éves M. Viktor végzett élettársával és kilenc hónapos gyermekükkel, különös kegyetlenséggel, és elásta őket a kertben. Ezután a rendőrségre sietett, ahol bejelentette eltűnésüket. Még arra sem vette a fáradságot, hogy a nyomokat eltüntesse: a rendőrök a helyszín „megszólaltatásakor” szinte biztosra mentek, és őrizetbe vették a családfőt (bizony, a jogi terminológia még őt is így hívja…), aki aztán részletes beismerő vallomást tett.
A férfi korábban gyakorló alkoholista volt, aztán rövid időre felhagyott az ivással, amit élettársa gyanakvóan fogadott, sőt amikor azt látta, hogy embere megszegte a fogadalmát, patáliát rendezett, gondolván, ezzel hátha elejét veheti a visszaesésnek. Csak hát az italtól való eltávolodásnak olykor súlyos ára van: egy szolnoki lakótelepen néhány évtizeddel ezelőtt éppen az alkohol hiánya miatt fordult ki önmagából egy fiatal férfi. Megölte apját, levágta a nemi szervét és a szájába tette, majd ő maga meztelen hátsójával a gáztűzhelyre ült. A vérfürdőben gumicsizmában tették a dolgukat a helyszínelők. Az ok az alkohol drasztikus megvonása volt.
Mintha erről az indulatot gerjesztő indítékról kevés szó esne napjaink kriminológiájában. Már csak azért is, mert a gyálaréti M. Viktor számláját könnyen lehet, hogy egy másik gyilkosság is terheli. Nagyanyját néhány éve megölték, kalapáccsal verték agyon, őrá Viktor talált vérbe fagyva. A gyilkost máig is keresik. Akkor a fiatalember tettesként szóba sem jött, családirtóként viszont már megindulhat vele szemben az elszámoltatás – legalábbis ezt diktálja a rendőrségi formál logika. Egy biztos: az ital nemcsak akkor öl, amikor butít és nyomorba dönt, hanem akkor is, amikor fenemód hiányzik!