Jeles napok

E napokban két jeles szentet is köszöntünk, Katalint és Andrást. Szent Katalin a IV. században élt az egyiptomi Alexandriában. Keresztény hitéért halt mártírhalált. Vértanúságának eszköze, a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok védőszentje. Napjához sok-sok férjjósló hiedelem kapcsolódik. Ha a vízbe tett gyümölcság karácsonyra kizöldült, a leány hamarosan férjhez megy. A jóslás hatékonyságát úgy igyekeztek fokozni, hogy mezítláb mentek az ágért. Volt, aki minden ágnak fiúnevet adott, s amelyik elsőként virágzott ki, olyan nevű férjet várt. A Katalin-napi időjóslás közismert: Ha Katalin kopog, a karácsony locsog. S fordítva. Katalin-napja közvetlen az advent előtti napokra esik, utána már se lakodalmat, se táncmulatságot nem tartottak. Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire titokban kellett e praktikákat elvégezni. Például egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfiruhaneműt rejtettek. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás, „Aki böjtöl András napján: vőlegényt lát iccakáján”. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hullt magból jósoltak. Ha a leány kötőjébe búzamag hullt, gazdalegény veszi feleségül, ha rozsmag, szegény lesz a férje. Ha viszont pondró pottyan a zsúpszalmából, jövőre nagy baj lesz, teherbe fog esni. Talán épp egy bikanyakú pásztortól, aki pont e napon teszi le a szolgálatot, hogy majd csak Szent Györgykor hajtson ki újra a legelőkre. Irigylésre méltó foglalkozás.