Jeles napok

November derekán az egyik legismertebb ünnep Márton napja. Márton, aki később szent lett, a mai Szombathelyen született 316-ban egy magas rangú római katona fiaként. Az apja azt szerette volna, ha a fiú is katonának áll, ő azonban már gyermekkorában eldöntötte, hogy Isten szolgája lesz. Egész életében a szegények oltalmazója volt. Legtöbbször fehér lovon, katonaként ábrázolják, ami arra a mondára utal, miszerint fiatal katonaként meglátott egy fagyoskodó koldust, akivel megfelezte a köpenyét. Később a mai Tours püspöke lett, de nem szívesen vállalta el magas hivatalát. A libák közé bújt, mikor a püspökjelölők érte jöttek, de a ludak hangos gágogásukkal elárulták. Talán ezért is terjedt el a szokás később, hogy Márton napján, aki csak tehette, libát sütött. Hazánkban is nagy lakomákat rendeztek. Úgy tartották, e napon minél többet esznek, annál egészségesebbek lesznek. A mai kor dietetikusa persze a fejét fogja az ilyenek hallatán – hát ha még azt is tudná, hogy ilyenkor nem csak enni, de inni is illett, mégpedig rendesen. Ekkorra sok helyen kiforrt már az új bor, úgyhogy az ívásnak nem volt akadálya. Egy mondás is van erre: a bornak Szent Márton a bírája. A liba csontjából amúgy az időt is ki lehetett következtetni. Ha a mellcsontja hosszú és fehér, akkor bizony kemény tél jön.  Ha viszont rövid és barna, akkor sáros.  Az aznapi időből is jósoltak. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél ígérkezik. Egy kalendáriumi regula szerint, ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben botorkál. Sokak szerint viszont e mondások manapság már nem érvényesek – a globális felmelegedés Márton lúdjait is alaposan megkavarta.