Őserdei dolgozószobában

Kalandos módon, az ókalabári néger király anyagi segítségével indult el 1848-ban első afrikai felfedezőútjára. Főként kíváncsisága, nyugtalan vére s a kenyérkereset gondja hajtotta Afrika még civilizálatlan törzsei közé. Teljesen önerejéből lett a fekete földrész egyik első kutatója. Bejárta Kongót, majd a bihéi néger fejedelem hozzáadta a lányát feleségül. Nem átutazó volt a földrészen, hanem ott élt, osztozott a bennszülöttek sorsában. Belülről szemlélhette az afrikai népek életmódját, társadalmi felépítését. Számos olyan területre is eljutott expedíciói során, ahol megcsodálták, mint az első európai utazót. Mivel gyakran kérdezősködött, a portugál como – micsoda – szó után a bennszülöttek Enganna Komónak, Komó úrnak nevezték. Felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók közti vízválasztót. Hat felfedezőútja földrajzi megfigyeléseiről úti beszámolókat írt „őserdei dolgozószobájában”, az általa feltárt területekről térképeket készített, s ezeket elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Később megírta első utazásai krónikáját, amelyet szintén hazajuttatott. Közben sorsa drámaira fordult, apósát meggyilkolták, családostól menekülnie kellett. Hiába reménykedett a hazatelepülésben, anyagi támogatást sem apjától, sem az Akadémiától nem kapott. A mai Angolában vitte el a sárgaláz.