Bűnről bűnre

Még ma is nagy ívben elkerülöm azt a fővárosi vendéglátóegységet, amely arról híresült el néhány éve, hogy ott külföldi vendégeket vertek először át, majd meg, galádul. Többet számláztak nekik, és amikor ezt ők szóvá tették, néhány taslival adtak nyomatékot igazuknak a lúdtalpas pincérek. Mondom, nagy ívben kerülöm a megbélyegzett csehót, pedig könnyen lehet, hogy azóta már egy új, tisztességes főnök próbálja visszaszerezni a renomét. Egy ilyen pöcsét ugyanis generációk számára marad emlékezetes, arról nem is szólva, hogy a honi vendéglátásunk is felkerül egy olyan feketelistára, melyről csak évtizedek múltán lehet legebeszkedni – ha egyáltalán lehet.
A közelmúltban ismét szereztünk néhány fekete pontot, melyet szorgalmasan és pedánsan vezetnek az amerikai nagykövetségen – joggal – turistáik okulására. Két amerikai férfi az éjszakai fővárossal kívánt közelebbi ismeretséget kötni, így betértek egy Dohány utcai „műintézetbe”, ahol két, éjszakai pávaszem nevű pillangó azonnal a közelükbe libbent és felajánlották társaságukat. A férfiak nem kértek belőlük, viszont elfogyasztottak két italt, úgy melegiben. Amikor fizetésre került a sor, meglepődve látták, hogy a felszolgáló nem kevesebb, mint negyedmillió forintot cerkázott nekik a két pohár sörért. A vendégek osztottak, szoroztak fejben, dollárról euróra váltottak, ám csak soknak találták a kétszázötvenezer forintot. A személyzet, amely gyaníthatóan nem Krúdyn nevelkedett, egyszerűen túszul ejtette a két amcsit: fogva tartották őket, miközben ütlegekkel próbálták jobb belátásra bírni a két „kedves vendéget”. A vége az lett a dolognak, hogy a tengerentúli vendégeink szoros kíséret mellett a bankautomatához masíroztak, és csak leperkálták a követelt összeget. Ez történt velük a XXI. században, egy európai uniós országban! A rendőrség szerint a vendéglátósok kényszerintézkedése emberrablás, ami kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést kóstál. A néhány meggyőző pofon pedig minden bizonnyal a borravaló volt.
Már látom is pirossal bekarikázva a térséget valamennyi idegenforgalmi térképen, melyet a követségeken osztanak. De azt a lakatot is szeretném látni, mellyel bezárják a Mercy klubot, amely némi apróért hazánk jó hírét is árulta!