Évfordulók

Jászberényben született 215 éve Déryné Széppataki Róza (1793–1872), a vándorszínészet korszakának legnépszerűbb színésznője. A patikus lánya gyerekként került a teátrum bűvkörébe. „Pesten neveltettem 8 éves koromtól kezdve. Német nyelv s asszonyi munka tanulás kedviért. Akkor láttam legelőbbszer magyar színészetet, s oly szenvedélyesen megszerettem, hogy utolsó 12 forintomat is oda vittem, hogy a galériára fölmehessek” – írta memoárjában. 17 esztendősen lett színésznő Pesten. A hoszszabb ideig itt időző vándor színtársulatnál a drámai előadásokon naivákat játszott, az operákban szoprán szólamot énekelt. Színésztársa, Déry István feleségeként 1815-ben elhagyta a várost, miután szükségszínházukat, a pesti Rondellát lebontották. A következő több mint három évtizedben vándorszínészként az egész országot bejárta. Több száz szerep volt a repertoárján, ezenkívül németből 12 drámát is lefordított. A kolozsvári színházban 4 évig lépett fel, ő lett az első magyar opera-énekesnő, legnagyobb sikerét Rossini operájában, A sevillai borbély Rosinájaként aratta. Elmaradhatatlan gitárjával a prózai előadásokon is énekelt, népszerűsítve a hazai dalokat, így első primadonnánkként is számon tartja a színháztörténet. Még fellépett a Pesti Magyar, majd a Nemzeti Színházban, de csillaga hanyatlott, játékstílusa elavult. 1847-ben visszavonult, és férjével Diósgyőrben, majd özvegyként Miskolcon élt. Anyagi nehézségei miatt segélyt kapott a Nemzeti Színháztól, viszonzásul megírta Emlékiratait, a hazai biedermeier próza jelentős alkotását.