Jeles napok

Remélem, férfi olvasóink felkészültek a nagy munkára, a lucaszék összeállítására. Itt van ugyanis 13-a, azaz Luca napja, amikor hozzá kell látni a székhez, hogy majd a karácsonyi éjféli misén megláthassák, kik a faluban a boszorkányok. De erre csak akkor van esélyük, ha betartják a szabályokat. Luca székét ugyanis nem lehet csak úgy hebrencs módon, mindenféle közönséges deszkadarabokból összeeszkábálni. Ahhoz például kilencféle fa kell: jávor, körte, boróka, kökény, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa. És nehogy szögeket használjon valaki! Bükkfából kell az ékeket faragni. Aztán az éjféli misén hajszálpontosan a templomküszöbre állítani. Onnan kell nézni, hogy ki visel a fején szarvat. Az asszonyok között persze, mert a felszarvazott férfiember felfedezéséhez nem kell lucaszék. Arról tud az egész falu. Luca egyébként szent volt, keresztény hitéért halt vértanúhalált, bár a keresztény egyház nem tartja őt egyházi személynek.  A magyar néphit azonban ragaszkodik a legenda szerinti szenthez, ugyanakkor december 13-át gonoszjáró napnak is tartja, s a rontás ellen feltétlenül védekezni kell. Észak-Magyarországon például befokhagymázták az istálló ajtaját, elé pedig hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak. Ha ekkor varrna valaki, ezzel a tyúkjai fenekét is bevarrná, s azok képtelenek volnának tojni. Ha viszont e napon elcsenünk a szomszédtól egy tojást meg egy marék szalmát, s azt a saját tyúkjaink alá tesszük, beteljesül a mondóka: „A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon!” Azt nem tudni, hogy a brojlertyúkokra érvényes-e mindez.