Jeles napok

Karácsony tája tele van ünnepekkel. Ekkor tartjuk Tamás napját, s emlékezünk Hitetlen Tamásra, akinek a hagyomány szerint megjelent Jézus. A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya, ami István napjától tart egészen új évig. A kalamoló regösök különféle ősi énekeket adnak elő bőséges jókívánságok közepette a háziaknak. A regölés lényegében köszöntés, párokat összeboronáló, bőségvarázsló szokás, aminek különösen a Dunántúlon volt nagy hagyománya. Ekkor tartják az aprószentek ünnepét is, amikor a Krisztusért mártírhalált halt gyermekekre emlékeznek a keresztény világban. E napon megvesszőzték a kicsiket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. E különös szokás magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslattal, másrészt a bibliai történettel függ össze. A legenda szerint minden fiúgyermek aprószent, akit Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az óév utolsó napjaiban sok minden megeshet. Még az is, hogy áldás hull a borokra az égből. E különös eseményre János napján kerül sor, amikor a boros gazdák férfi tagjai egy-egy butélia újbort visznek a templomba, amit a papok megáldanak. A frissen megáldott borokkal aztán a pincékbe sietnek, ahol minden hordóba csepegtetnek egy kicsit, hogy el ne romoljon a bor. A butéliában maradt nedűt is illik megbecsülni, mert a szentelt bor embert, állatot egyaránt gyógyít. Hazánkban már 1499-ből is vannak írásos emlékek az ünnepi ceremóniáról. A regulát ismerő kompániák mielőtt az asztaltól felállnának, ma is e szavak kíséretében isszák ki a búcsúpoharat: „Na, ezt még Szent János tiszteletére!”