Hadmérnökből közlekedéspolitikus

Fennmaradt fotográfiáján kemény tartású, komor, szakállas férfi néz szembe az utókorral. Egyenruhája is jelzi, viselője hivatásos katona. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. Húszévesen már hadnagy, de életútja az 1848-as forradalom idején fordult jelentősen. A szabadságharc kitörésekor a honvédség soraiban harcolt. Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál kitűnt vitézsége miatt Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Világos után internálták, majd bebörtönözték. Széchenyi István döblingi bizalmas köréhez tartozott. Szabadulása után mérnökként úttörő munkát végzett a talajjavítás terén. Nagy szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat kialakításában. 1861-ben Pestre költözött, elkészítette tanulmányát a hazai vasúti hálózatról. A kiegyezés utáni közlekedéspolitika egyik alakítójaként tevékenykedett. A főváros központi helyzetének megerősítésével Széchenyi elgondolásait kívánta követni. Nevéhez fűződik a Magyar Államvasutak létrehozása és gyors továbbfejlesztése. 1865-től országgyűlési képviselő, később közlekedési, majd honvédelmi államtitkár, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke húsz évig. 1886-ban altábornagyként vonult nyugalomba, és a főrendiház tagjává választották. A róla elnevezett pályadíjjal az év legjelentősebb műszaki találmányát jutalmazzák.