Pálpogácsa libatollal

Január vége fele már kezdi az ember unni a telet. Szívesebben látna már rügyező fát meg zöldülő bokrokat, pedig szavunk se lehet. Régen sokkal zordabb telek jártak. Gondoljunk csak arra, hol választották meg Mátyást királlyá – a Duna jegén. Pesten mikor láttunk mi olyan jeget, ami kibír több száz embert? De voltak ennél kacifántosabb esetek is a nagy magyar télben! 1443–1444-ben például fegyverszünet állt be az erős hideg miatt a török és Mátyás apja, Hunyadi János között. A törökre amúgy is rájárt a rúd, a régi krónikák azt írják, hogy 1499-ben Bajazid szultán seregéből egyetlen éjszaka tízezer ember fagyott halálra. Hiteles források számolnak be arról is, hogy 1816 kegyetlen telén a Bánságban, Temesvár környékén a havazás és a hideg következtében 200 ezer ökör és 400 ezer birka pusztult el, s több mint ötven ember is a fagyban lelte halálát. Mostanában van a pálfordulás napja is, amikor Szent Pálra emlékezünk. Pál korábban Saul volt, és az egyik legkegyetlenebb keresztényüldöző, de a híres damaszkuszi úton az égből hangokat hall, és megtér. Innentől kezdve Pál apostolként emlegetik. Ezen a napon, vagyis január 25-én, eleink pálpogácsával haláljóslást tartottak. A családtagok számára készített pogácsába libatollat tűztek, és akié sütés közben megperzselődött, arra halál várt a következő évben. E hónap végén emlékezünk Görgey Artúrra, Kossuth fővezérére is. Az 1818. január 30-án született rendkívül tehetséges katona ma is megosztja a magyar közvéleményt. Drámák, regények, filmek tucatjai születtek róla. Vannak, akik árulónak tartják, de legalább annyian azt mondják, a szabadságharc legfényesebb napjai az ő nevéhez fűződnek.