Alföldünk néprajztudósa

Kolozsvárott és Budapesten járt egyetemre, történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Diákkorában bebarangolta az országot, rengeteg gyakorlati ismeretanyagot szerzett, amelyet tudósként később elméleti rendszerbe foglalt. A néprajzkutató és településtörténész kutatott a moldvai csángók között és Kis-Ázsiában is. Mély nép- és hazaszeretete mindig új feladatokra ösztönözte. Hitvallása szerint „a magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése”. Etnográfusként óriási életművet alkotott. Főként a magyar nép anyagi kultúrájának és néprajzi csoportjainak kutatása vonzotta. A népi életforma tárgyi és szellemi emlékei, az építkezés, a gazdálkodás, a településformák, a népviselet formáinak leírása, különböző területek összehasonlítása foglalkoztatta. Származása miatt is szívügyének tekintette a Kunság néprajzi feldolgozását, a hajdú, a matyó népcsoport kialakulását. Egyik fő műve az 1933–1937 között megjelent, A magyarság néprajza című, négykötetes alkotás. A nagyszerű művelődéspolitikus, tanár, kutató és szervező Illyés Gyula portréja szerint „eleven tekintetű, barna képű magyar volt, ízes alföldi hanglejtéssel; zömök férfi, kunos, törökös. A tudományt úgy művelte, oly természetesen, keresetlenül és olyan életkedvvel, akár a jó földmíves földjét. Szerette azokat, akiktől tanult. Azért, amit a néptől kapott, adni is akart valamit. A magyar nép lett tudóssá benne.”