Ha Dorottya szorítja...

Később ezért is lett a torokbetegségek ellen védő szent. Az e napon tartott balázsolásnak persze semmi köze nincs a torokfájáshoz. Balázs napján a középkor diáksága nyakába vette a várost, hogy deákot verbuváljon az oskola számára. S hogy egy kis elemózsiát gyűjtsön az oskolamesternek, mert az időben a tanítónak még a mainál is kevesebb volt a járandósága. Ha fiaink most indulnának balázsolni, ezt kell mondaniuk: „Szalonnát, szalonnát, ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!” Lesz hely, ahol meg is ágyaznak nekik. Most köszönthetjük Dorottyát is, akit nálunk Csokonai Vitéz Mihály tett halhatatlanná. Vígeposzának címadó hősnője, Dorottya a négy fő szűz egyike volt, akit társnőivel együtt a második vatikáni zsinat mint költött személyt törölt a szentek sorából. E naphoz fűződik az országszerte ismert mondás is: Ha Dorottya szorítja, Júlia tágítja. Vagyis, ha e napon fagy szorítja a földet, Júlia napján megenyhül az idő. S ha február 6-a az egyik legvidámabb, akkor 9-e az egyik legszomorúbb napunk. Ekkor emlékezünk a Donnál elpusztult katonáinkra. A 2. magyar hadsereg rosszul felszerelt katonái közül 1943 januárjában a voronyezsi áttöréskor ötvenezren vesztek oda, hetvenezren estek fogságba, akik közül szintén tízezrek haltak meg. Drámai sorsuk, feláldozásuk története a magyar história egyik legtragikusabb fejezete.