Bujdosó Magyarfi álnéven is írt

A hallei egyetemen teológiai, történelmi, államismereti tanulmányokat folytatott. Néhány évig gimnáziumi rektorként, majd a pozsonyi líceum igazgatójaként tevékenykedett. Pedagógusként fontosnak tartotta a természettudományos ismeretek, a reáliák szükségességét, az anyanyelvek művelését és a klasszicizáló latin megtanítását. Tankönyveket írt és íratott, hangsúlyozta a szemléltető oktatás fontosságát. A magyar, német, szlovák, latin nyelvet verseiben, prédikációiban és kiadványaiban szükség szerint váltogatta. Írásaiban gyakran használt nevének kezdőbetűit jelző álneveket, így Bujdosó Magyarfi néven is publikált. 1719-től harminc éven át Pozsonyban lelkészként szolgált. Kora egyik polihisztoraként számos tudományágban maradandót alkotott. Pedagógiai, nyelvészeti, történeti-földrajzi és teológiai munkák egész sorát hagyta az utókorra. Ő vetette fel elsőként egy hazai tudós társaság szükségességének gondolatát. Megalapította és szerkesztette az első rendszeresen megjelenő magyarországi hírlapot, a Nova Posoniensia című latin nyelvű újságot. Úttörő szerepet játszott Magyarország tudományos megismerésében, a honismereti irodalom művelésében. Fiaiból, tanítványaiból kutatógárdát szervezve gyűjtötte a történeti, földrajzi, néprajzi, nyelvi adatokat. Húszéves munka eredményeként jelent meg monumentális fő műve, a latin nyelvű Notitia Hungariae első öt kötete, ám nagyobb része máig kéziratban maradt.