Börtönben a sajtószabadságért

Nemes eszmékért lelkesedett, amelyekért a börtönbüntetést is elszenvedte a 210 éve született Táncsics Mihály (1799–1884) író, politikus. Jobbágyivadék, népfi – mondták lenézően ellenfelei az ácsteszéri parasztcsalád okos és tanult sarjára. Lelkes tisztelője, Ady Endre így jellemezte: „Kendet ostorozták, / Kutya se becsülte. / Mert kend senki se volt, / Mindenkiért hevült, / Paraszt-anya szülte.” Érdeklődését felkeltették a reformkor politikai kérdései. Nézeteit a XIX. század harmincas éveiben regények, cikkek sorában fejtette ki. Hányatott és hosszú élete során rengeteget írt, érvelt, magyarázott, lelkesedett, újságokat alapított. A korai szocialista eszmék, a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás harcosa nagy hatású plebejus forradalmárként írta be nevét a magyar történelembe. Politikai röpirataiban és népkönyveiben a polgári átalakulás Széchenyi megfogalmazta programját hirdette, később Kossuth nézetei mellé állt. Többször meggyűlt a baja a cenzúrával. Felforgató eszméit hirdető munkái miatt, amelyek már a címükkel is lázítottak – A nép szava Isten szava, Hunnia függetlensége, A sajtószabadságról nézetei egy rabnak –, sajtóvétség címén 1847-ben bebörtönözték. Innen szabadította ki március 15-én a pesti nép és a márciusi ifjak. Az 1848–49-es országgyűlés legbaloldalibb képviselője lett, ám nézetei nemigen találtak követőkre. Forradalmi eszméi az osztály nélküli társadalomról és a magántulajdon eltörléséről túl radikálisak és utópisztikusak voltak. Több ízben élt illegalitásban, raboskodott börtönben, de meggyőződéséhez mindvégig hű maradt.