Kishúsvét, mátkáló vasárnap

A húsvét elmúltával csendesebb idők jönnek, de az azt követő napoknak is megvannak a szépségeik. Itt van például a kishúsvét, vagy más néven mátkáló vasárnap, fehérvasárnap. Nevét onnan vette, hogy a nagyszombaton megkeresztelt katekumenek (a keresztségre hónapokig készülő felnőttek), illetve az első gyónáson és áldozáson átesett gyerekek ekkor vetették le a fehér ruhájukat. Később, amikor a katekumenátus megszűnt, és már az újszülötteket is megkeresztelték, e napon történt hazánkban a házasok, illetőleg a házasulandók között a leendő keresztkomáknak, keresztszülőknek a kiszemelése. Ekkor volt szokásos a komatálküldés. A komatálat ma már inkább csak az ország egyes részein, Szatmárban, Somogyban, Zalában, valamint a palócoknál ismerik. A komatál- vagy mátkatálküldést főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott cserébe. Más vidékeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. 1742. április 20-án született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, író, pedagógus, az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője, a lucerna magyarországi meghonosítója. Pozsonyban, Sárospatakon és Debrecenben, majd német egyetemeken tanult. Hazatérve elsősorban a parasztság helyzetének javítására törekedett.