MCP, a képzőművészeti mindenes

Francia-svájci édesanyja iránti tiszteletből, már befutott művészként használta szignójában a mama családnevének kezdőbetűjét, s lett MCP. Tanult Budapesten és Genfben, később Párizsban szinte beköltözött a Louvre-ba, ahol megrendelésre nagy mesterek műveit másolta, ellesve titkaikat. Itthon 1923-ban állított ki először, szép sikerrel. Később elnyerte a Római Magyar Akadémia hároméves ösztöndíját. Művészetére erősen hatott az itáliai atmoszféra és a reneszánsz idillien tiszta világa, amely stílusát döntően átformálta. Meghatározó alakja lett az úgynevezett Római Iskolának, amelyet néhány társával azért alapítottak, hogy új színt hozzanak a hazai művészetbe. Egyházművészetünk XX. századi megújítója számos megrendelést kapott. Mintegy 30 vidéki és fővárosi templomban láthatók freskói, szárnyas oltárai és festményei. A biblikus témák, aktok, tájképek mellett visszatérő, állandó témái között különösen közel állt a szívéhez a Madonna és Assisi Szent Ferenc átszellemült, bensőséges ábrázolása. Egyfajta képzőművészeti mindenesként dolgozott, készített plakátokat, díszleteket, bélyegterveket, festett, rajzolt, faragott. Ötven éven át alkotott Ménesi úti műtermében, ahol gazdag életművének egy részét ma családja magán-emlékmúzeumában láthatja a nagyközönség. Vizitáció című vászna képviselte a magyar kereszténység ezer évét bemutató 2001-es vatikáni kiállításon többek mellett a XX. századi magyar festészetet.