Ott, túl a rácson…

Egyik ilyen kitaláció mindenképp a büntetés-végrehajtás intézménye. A Pest Megyei Bíróságon most folyik az ítélkezés négy fiatalkorú ügyében, akik Tökölön elképesztő kegyetlenséggel végeztek egyik társukkal. A fiú lopás miatt került a rács mögé, családi gyásza miatt – édesanyja halt meg korábban – meglehetősen zaklatott állapotban próbálta megtalálni helyét az ötfős cella hierarchiájában. Nem sikerült neki, társai látva elesettségét, rászálltak, és embertelen feladatok végrehajtására kényszerítették. Először énekelnie kellett, majd szexuális szolgáltatást nyújtott mind a négy társának. Egyre inkább eldurvultak a dolgok, így a társaság attól tartott, hogy a meggyötört srác kitálal az őröknek, ezért úgy döntöttek, végeznek vele! Lepedőből fontak kötelet, melyet a fűtéscsőre erősítettek, erre akasztották fel az áldozatot. Hogy biztosak legyenek a dolgukban, a lógó testet többször meg is rángatták, hogy a nyakcsigolyáját eltörjék. Ezután az őrséget riasztották, mondván, öngyilkosság történt! Természetesen a vizsgálat fényt derített a történtekre, a tárgyaláson a vádlottak is beismerték tettüket, jóllehet, szerepüket az érdeküknek megfelelően alakítgatták.

Az ítéletet majd kiméricskélik az igazságosztók, lehet belőle akár életfogytiglan is, ami azonban az intézmény falain is túlgyűrűzik: az elkövetők valamennyien az életük elején álló ifjak lennének. Az elsőrendű vádlott, aki a „vezér” szerepét játszotta és rablásért ült éppen, még nem volt az akasztáskor 19 éves. Lehetne most hosszan meditálni a börtönök lelket torzító voltáról, a bent lévők előéletéről. Ám voltak olyan középiskolások is, akik kifejezetten jól szituált családból jutottak el addig, hogy agyonverték társukat és egy tóba dobták, mivel ferde szemmel nézett rájuk. A fegyveres iskolai ámokfutások miatt az oktatási intézményeket a jóságos pedellus bácsik helyett biztonsági őrök védik. Jó lenne végre választ kapni arra, napjainkban miért csökken egyre inkább a fiatalok szemében az emberi élet értéke? A válasz alighanem Nobel-díjat érne…