Gőzturbinák professzora

A Ganz gyárban akkor kezdték el a gázmotorok fejlesztését, s megbízták a tervezési munkálatokkal. A műegyetemi gépműhely vezetőjével, Csonka Jánossal hozzákezdett a korábbiaknál gazdaságosabb motortípus megalkotásához. Tevékenységük és életpályájuk ettől kezdve összefonódott. Közös munkájuk a magyar motoripar első – s a nemzetközi piacokon is versenyképes – terméke, a Bánki–Csonka-motor, amelynek legjelentősebb újítása az 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor) lett. A tudománytörténet a XIX. század egyik legjelentősebb találmányaként tartja számon a benzinporlasztót, amellyel Dieselt megelőzte. Több szabadalmat Csonkával együtt dolgoztak ki, voltak újításaik gázgépekhez, gáz- és petróleummotorokhoz. Közben több mint húsz éven át a műegyetem hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák tanszékének professzoraként oktatta szakterületét s adta át tapasztalatait hallgatók sokaságának. 1917-es vízturbinája új utakat nyitott a törpe vízi erőművek fejlesztésében. Ez a találmánya már életében a müncheni Német Múzeum kiállított tárgyai között szerepelt. Figyelme később a folyadékok mechanikája felé fordult. Tervet dolgozott ki a Vaskapu vízi energiájának hasznosítására.