Máglyával a dögvész ellen

A június, a nyár első hónapja költőinket is megihlette. József Attila például így ír róla: „Jön a darázs, jön, megszagol / dörmög, s a vadrózsára száll. / A mérges rózsa meghajol, / vörös, de karcsú még a nyár.” Az igazi nyár ugyan már rég megkezdődött, de a csillagászati nyárnak június 21. a kezdete. Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja, amikor a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé. Az év leghosszabb napját ezért nevezik nyári napfordulónak (a déli félgömbről nézve ekkor jár a Nap a legalacsonyabban, ott ez a nap a téli napforduló). Ez az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. A napfordulat a gyakorlatban nem a nyár kezdetét jelzi. Mi június 1-jétől számoljuk a nyarat (meteorológiai nyár), a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan május 5-étől. A magyar népszokásokban a nyári napforduló már régóta fontos ünnep, de a kereszténység felvétele óta a legtöbb helyen Szent Iván napjához (éjjeléhez), azaz június 24-éhez kötik. Az ilyenkor rakott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, s elősegíti a jó termést. Régen a gyermekek és az ifjak a ház körüli csontokat is összeszedték, majd a tűzre vetették, azt remélvén, hogy az így felszálló füst elűzi a források körül leselkedő sárkányokat.