Cézár, a tábori lelkész

Rövid, ám viharos fordulatokban bővelkedő élete során sok kalandot megélt a 185 éve született Mednyánszky Cézár (1824–1857) emlékiratíró, az 1848–49-es forradalom harcos papja. Bárói családja nem volt túl gazdag, így a legkisebb fiút hajlamai és temperamentuma ellenére papi pályára adta.

ABCLovass Ildikó2009. 07. 02. csütörtök2009. 07. 02.
Cézár, a tábori lelkész

A szenvedélyes, könnyen szerelembe eső ifjú elfogadta a döntést, 1847-ben római katolikus pappá szentelték. A szabadságharc hatására konzervatív nézeteit feladva a liberális eszmék hirdetőjévé vált. 1849 tavaszán Görgey seregének tábori főlelkészeként kereszttel a kezében vezette rohamra a katonákat. Világos után Franciaországba emigrált, távollétében halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. Beleszeretett egy francia lányba, eljegyezte, s feladta papi hivatását. Anyagi gondjai megoldását Ausztráliától várta: előbb kereskedni próbált, majd aranyásónak állt, ám a szerencse elkerülte. Egy rablótámadás folyományaként fél karját amputálták. Reményt vesztve, rokkantan tért vissza Európába, ahol 33 évesen öngyilkos lett. Memoárja a szabadságharc történetének értékes forrása, bár Sárközi György szerint – aki Mint oldott kéve címmel regényt írt róla – „nincsenek történetírói ambíciói, őt a maga egyéni sorsa foglalja le egészen, a maga lelki válságai, megoldhatatlan problémái, belső határozatlanságának folytonos összeütközései az elhatározást követelő külső életviszonyokkal. Önéletrajza minden történeti adaléknál mélyebben mutatja meg azt a lassú őrlést, pusztítást, amit a számkivetés, a gyökerektől való elszakítás, a hazátlanságba való taszítottság keserűsége visz végbe.”

Ezek is érdekelhetnek