Segesvár alatt tűnt el a költő

Bár még tart a nyár, sőt a meteorológusok szerint még csak most jön a java, a legnagyobb nyári munkának, az aratásnak már vége. Ha a régi szép világban élnénk, most következnének az ünnepek, melyek az egész magyar nyelvterületen ismeretesek, látványos közösségi jellegű szokások.

ABCBalogh Géza2009. 07. 31. péntek2009. 07. 31.
Segesvár alatt tűnt el a költő

Első emlékei a középkorig nyúlnak vissza. Az aratóünnepnek különböző változatai ismeretesek, főbb mozzanataiban azonban országosan megegyezik. Az aratás befejezése után a részesaratók búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút – ritkábban búzababát – kötöttek, és ünnepélyes menetben a földesúr, a tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A vendégség rendszerint tánccal fejeződött be. A tánccal egybekötött aratószokás egy 1901-es miniszteri felhívás után vált általánossá, főleg nagybirtokos vidékeken. Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részesaratásnál rendszerint kalákatánc, taposóbál fejezte be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg. A gazda a munkásokat itallal – gyakran étellel is – megvendégelte. Most emlékezünk az 1849. július 31-én sorra került Segesvár melletti fehéregyházi ütközetre is. A segesvári csatát az emeli ki a szabadságharc erdélyi hadjáratának összecsapásai közül, hogy itt esett el Bem segédtisztje, a szabadságharc költője, Petőfi Sándor. Néhányan vitatják az elesés tényét, szerintük hadifogolyként Oroszországba hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ettől függetlenül, a hivatalos verzió szerinti eseményeknek állít emléket a Petőfi-emlékmű, de láthatjuk azt a követ is, aamelyről állítólag Petőfi nézte a csatát. Fehéregyházán Petőfi Múzeum működik.

Ezek is érdekelhetnek