Záporoznak Szent Lőrinc könnyei

E szelíd melankólia jellemzi a legjobban talán a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek is az életét, aki 1790. augusztus 8-án született a jelenleg Romániához tartozó Sződemeteren. Nemzeti imánk szerzője tizenkét éves korára árva lett, kisgyermekként himlő következtében bal szemére megvakult; e csapások magányossá, érzékennyé tették. 1796–1809 között a debreceni kollégium diákja, Kazinczytól tanulta a klasszicizmus emelkedettségét és választékosságát. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagja lett. 1832–34-ben Szatmár országgyűlési követeként részt vett a politikai életben. Mivel a kormány nyomására Szatmár megye a követeinek reformellenes utasítást adott, Kölcsey Ferenc lemondott. Egy hivatalos útján megfázott, megfeszített munkában legyengült szervezete a betegségnek nem tudott ellenállni. 1823-ban, a tetőző nemesi ellenállás idején írta a Himnuszt, nyolc évvel később pedig a Huszt című epigrammát, amiben a reformkor legfontosabb gondolatát hirdeti: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” Mostanában, augusztus 10-én emlékezünk a híres szentre, Lőrincre is, akit annak idején megsütöttek, mert nem árulta el a rábízott pápai kincsek rejtekhelyét. Manapság azonban leggyakrabban a dinnye szerelmesei idézik: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen. Az angol néphagyomány a záporozó augusztusi csillagokat Szent Lőrinc könnyeinek mondja.