Hol van biztonságban az ember?

Pedig de szépen indult a napjuk… A Kengyel melletti Bagi-majorban, ahol szélmalom lapátjai mutatják az utat, fogathajtó versenyt rendeztek. A nemrég érettségizett Zoli a ballagásra egy kocsit kapott a nevelőapjától, aki ezzel is szerette volna erősíteni benne a földhöz való ragaszkodást, mivel úgy tervezte a gazda, hogy a fiú lép majd az örökébe. A verseny után hazafelé tartottak, elöl ült a két férfi, Kósa András és Zoli fia, mögöttük az édesanya, a kis unokával. Már látták a tanya fényeit, hisz alig száz méterre voltak az otthonuktól, amikor a hajtó egyszer csak megbillent az ülésen. Zoli utána kapott, de bár ne tette volna, mert így ő is lefordult a kocsiról. Édesanyja azonnal fiába kapaszkodott, mire egy éles csípést érzett, aminek nagyobb jelentőséget nem tulajdonított a nagy ijedelemben. A közeli tanyából érkezett a nagyobb fiú, aki a mentőket riasztotta. Ugyan percek alatt kiértek, de az idősebb áldozaton már nem tudtak segíteni, András azonnal meghalt. Zoltánnak még húsz percig harcoltak az életéért, de aztán feladták a reménytelen küzdelmet.

 

Közben kiderült, hogy a szerencsétlenséget egy leszakadt villanyvezeték okozta, amely feltehetően a korábbi viharban sérült meg az oszlop porcelánszigetelésénél, így a drót másfél méterre lógott a föld felett. Ennek ment neki a kocsi hajtója, Kósa András, aki aztán „rövidre zárta” a segítségére sietőket. A kórházi vizsgálat megállapította azt is, hogy Irénke, aki fia után kapott, az ujján vezette el a húszezer voltot – ez volt hát az a csípés –, ami a hátán távozott. Ez a kontaktus is halálos lehetett volna…

 

Egy ígéretes sportember pályája alighogy elkezdődött, be is fejeződött. A két áldozat azt a kérdést hagyta ránk válaszolatlanul: vajon hol van teljes biztonságban az ember?