Párizs szeme

A szürrealisták csoportjához társult, és nemcsak festett, rajzolt, hanem újságoknak is írt. Honfitársa, André Kertész nyomott fényképezőgépet a kezébe, s rábeszélte, az ecsetet és az írógépet cserélje fel a kamerával. „Felismertem, hogy a fényképezés korunk sajátos közlési eszköze – amikor ez 1930-ban tudatosult bennem, egy csapásra fordulat állt be az életemben” – vallotta később. Hamarosan híressé vált a harmincas évek éjszakai Párizsáról készült, realitást és költészetet egyszerre tükröző fényképeivel. Albumai, riportjellegű fotói sikert és elismerést arattak. Ellesett pillanatai ma is életteliek. „Párizs szeme” — így nevezte Henry Miller amerikai író az éjszaka fotográfusaként is dicsért Brassait, aki szerinte „rendelkezik azzal a ritka tulajdonsággal, amely csak igen kevés művésznek adatott meg: a normális látással. Nincs szüksége arra, hogy a látványt torzítsa, átgyúrja, hazug vagy túlzó módon láttassa. Egy jottányit sem kell változtatnia az élő világ elrendezésén; úgy látja a világot, amilyen, és nem másképp — tehát természetesen és magától értetődően… Egyforma türelemmel és érdeklődéssel veszi szemügyre a repedést a falban vagy egy város panorámáját. Mert Brassai maga a szem — az élő, eleven tekintet.”

Lovass Ildikó