Vezérnőstény a fő cincogó

Hazánkban nincs az egerek között egyenlőség. Míg a kis szürkéket, ahol csak lehet, irtják – emberek és macskák egyaránt –, addig a távoli tájakról származó rokonaikat szívesen tartják házi kedvencként. Igaz, ezeknek nagy érdemük, hogy nincs tipikus egérszaguk, így arra sem néznek ferde szemmel a szomszédok, aki nem elégszik meg egy-két példánnyal, hanem akár egy tenyészetet is tart. Tőlünk nyugatabbra leginkább Nagy-Britanniában van igazi egérkultusz, ott már több évszázaddal ezelőtt is tartottak fehér egereket, amelyeket, általában az alacsonyabb néprétegek körében, egérfuttatásokra is használtak. A XX. század második felében viszont a távoli tájakról származó kis emlősök tartása vált egyre divatosabbá. Ezek közül is kiemelkedő népszerűségnek kezdett örvendeni a mongol futóegér, amely nagyságra nézve mintegy kétszerese a mi házi cincogónknak. Hazánkba az első példányok a nyolcvanas évek elején kerültek.

Vereszky Viola, az Életfa Kisrágcsáló-tenyészet tulajdonosa korábban lovakkal foglalkozott. Egyetemi évei alatt kapta meg élete első vadas színű mongol futóegér párját, melyet könnyen tenyésztésbe fogott. Azért is voltak vonzóak számára, mert a nap minden szakában, általában három-négy órás időközönként aktívak, ilyenkor könnyen megfigyelhető társas életük is. A mongol futóegerek a természetben ugyanis egy rendkívül bonyolult csoportrangsorban élnek. Egy-egy vezérnőstény uralja a területet; nőnemű utódai maradnak vele, míg a hímek elvándorolnak. Általában csak a vezérnőstények szaporodnak, a többi, illetve a hímek segítenek az utódgondozásban.

Ma már ennél a fajnál az ősi magatartásformák is megváltoztak. Mivel legtöbbször párban tartják őket, a hímek és a nőstények még inkább egyenlővé váltak, így a természetben élőkkel ellentétben az apák is gyakran aktívan részt vesznek az egérfészek kialakításában és a fiókák gondos betakargatásában. A mongol futóegér 25-26 napi vemhesség után általában kettő-nyolc utódot hoz a világra, és a fialást követő másfél napon belül a nőstény újra megtermékenyülhet. Ezért aki nem szeretné, hogy rövid időn belül egész egéráradattal találja szembe magát lakásában, jól teszi, ha közvetlenül fialás előtt elkülöníti a hímet. A kisegerek gyorsan nőnek, már három-négy hónaposan ivarérettek, de tenyésztésbe csak hat hónapos koruk után foghatók.

Takarmányozásukban fontos a változatosság, mindennapi eledelük alapját gabonamag-keverék alkotja, melyet kukoricával és napraforgóval dúsítanak. Ehhez kevernek még cékla- és borsópelyhet, különféle szárított gyógynövényeket, valamint jó minőségű száraz macska- vagy görénytápot. Vigyázni kell a különféle szakboltokban kapható egércsemegékkel, mert ezek cukrot tartalmazhatnak, és túlzott etetésük cukorbetegséget is okozhat. Ma a világon több millió ilyen egeret gondoznak, más-más színűeket. Viola egy másik egérrajongóval szövetkezve először Ausztriából hozott be barack-, méz-, sziámi, burmai színű, illetve mintázatú egyedeket. Ma már nem egy országban központilag törzskönyvezik a legszebb, legformásabb egereket – ezzel is magyarázható, hogy Angliában egyre több az úgynevezett show-, azaz kifejezetten egérkiállításokra tenyésztett, a vadonban élő egyedeknél mintegy egynegyeddel nagyobb, gömbölyű példány.